„A stressz az élet sava-borsa."

Mondja Selye professzor. Stressz nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk.

Maga a stressz fogalma a 30-as években Selye János kutatói munkássága nyomán vált ismerté. Selye azt vetette fel, hogy bizonyos hatások, melyek az érzelmi, vegetatív életünkre hatnak, nagyon komolyan és károsan befolyásolják szerveinket, életünket. Selye kutatásai voltak az elsők, melyek a pszihé és a test kapcsolatát kezdték tudományosan vizsgálgatni.
A stressz tipikusan új, úgynevezett urbanizációs betegség. A stressz nem egyszerű betegség, hanem egy betegségsorozat elindítója. Okozója a rohanó életformánk, áremelések, dugók, a tömeg, a zaj, úgy érezhetjük, szétforgácsolódunk a hétköznapokban. Minden egy célt szolgál: a pénzköltést. A pénzt meg kell keresni, hogy tovább hajszolhassuk a vágyainkat, és növelhessük az igényeinket. A munkánk azonban a legtöbbször mozgásszegény, monoton, túlhajszolt. Idegileg kimerítő. Az állandósult stressz hatására megjelenik a depresszió, és a neurózis, azután a dohányzás, az alkoholizmus, drogfüggőség, szélsőséges esetben az öngyilkosság.

A stressz folyamata:
Amikor a szervezet kilendült nyugalmi állapotából, fokozottan reagál az ingerekre, aktiválódnak az egyensúlyt újra megteremtő szabályozó rendszerek, stresszes állapot alakul ki.

Tünetei:
állandó idegeskedés, türelmetlenség, ingerültség, az immunsejtek számbeli és minőségi romlása miatt fogékonyság a betegségekre, gyakori felsőlégúti panaszok, bőrfertőzések, vagy hajhullás. Selye János szerint a stressz reakció beépített mechanizmus. Akkor lép működésbe, amikor követeléseket támasztanak velünk szemben.

A stresszre adott leggyakoribb válaszok:
a szorongás: bizonytalan, tárgy nélküli félelem, sejtésszerű, kínzó, figyelmünket szétziláló, emlékezetünket bénító, szervezetünket támadó, testi izgalmi tünetet létrehozó állapot, amely kártékony. A pszichikum szorongással áll szemben, a fenyegetést, mint belső, meghatározhatatlant, legyőzhetetlent fogja fel.
a félelem: gyakoribb jelenség és köznapibb helyzetekben lép fel, mely a veszély ismeretét feltételezi. Meghatározott tárgy hordozza, a veszély külsővé válik és bizonyos körülmények között kordában tartható. A félelemnek tehát van tárgya, míg a szorongásnak nincs.
a harag: amely agresszióhoz vezet, valahányszor egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedését a frusztrációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja.  Hatással van egészségünkre.

A kutatók szerint nem véletlen, hogy megbetegszünk. A stressz lelki és testi hatásokat egyaránt előidéz. A stresszkeltő tényezőkhöz való alkalmazkodás kimerítheti a test erőforrásait, és hajlamossá teheti a betegségre. A kialakuló úgynevezett pszichoszomatikus betegségek olyan testi rendellenességek, amelyek létrejöttében az érzelmek központi szerepet játszanak. Ha a stressz feltételek folyamatosak és az egyén nem küzd meg velük, a fásultság  depresszióba csaphat. A lelki betegségek közvetetten okoznak szív- és érrendszeri megbetegedéseket, magas vérnyomást, szívinfarktust, érelmeszesedést, megváltozik a verejtékezés, ezzel a só-víz háztartás, a tápcsatorna ereiből a vázizomzat felé terelődik a vér, a lép és a csontvelő kipumpálja az ott levő vért, stb..

A másik terület, ahol az állandó stressz komoly károkat okoz: az immunrendszer. Jelentkezhet influenza és allergia.
Amikor az ember ideges, akkor az energiája a feszültségre, félelemre, az idegfeszültséget, szorongást okozó, beszűkölt gondolatokra használódik fel. Másra már nem is marad az energiájából.