SMA-Szenzomotoros amnézia


Egész életünk során a szenzoros és motoros (érző és moz­gató, röviden szenzomotoros) rendszerünk jel­lemzően sajátos és önkéntelen izomműködésekkel ad folyamatosan választ a min­dennapok állandóan adódó stresszeire és traumáira, azaz a feszültségterhelésre és a testi-lelki sérülésekre. Ezek az ismétlődően kiváltott reflexválaszok szokássá alakuló tartós és önkéntelen izom-összehúzódáso­kat hoznak létre, amiket - akaratlagosan - már nem tudunk magunktól egyszerűen föloldani. Nem vagyunk tudatában egy-egy iz­munk tartós összehúzottságának, pedig az folyamatosan fönnáll. Ezek az izom-összehúzódások annyira mélyen gyökereznek és oly tudattala­nok, hogy végül már egyáltalán nem emlékszünk arra, miként is lehet tulajdonkép­pen szabadon mozogni. Mindennek merevség, fájdalmak és mozgáskorlátozottság a következménye.

 

A felejtésnek ezt a szokássá rögzült formáját hívják úgy, hogy szenzomotoros amnézia rövidítve: SMA
Az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése. Ez annak az emlékezetnek a kimaradását jelenti, amivel föl lehetne idézni, hogy bizo­nyos izomcsoportok milyennek érződnek, miféle belső érzeteket társítanak, és hogy hogyan irányíthatók, vezérelhetők. Mivel ez SMA a központi idegrendszeren belül játszódik le, ezért mi magunk legtöbbször nem is vagyunk tisz­tában vele,pedig nagyon is mély hatást gyakorol ránk.

 

 

 

Az SMA-nak nincs köze az életkorhoz. Annál több köze van az idők során minket érő behatásokhoz, illetve az ezekre adott reakcióinkhoz. Az SMA tulajdonképpen bármilyen életkorban előfordulhat, és elő is fordul.

 

 

 

 


Amennyiben az izomrendszerben SMA jelentkezik, akkor az akaratlan összehúzódás hosszasan fönnáll, nem csupán napokig, hanem állandóan. Észrevétlenül és vál­tozatlanul eltarthat hetekig, hónapokig, de évekig is, sőt, akár egy egész életen át. Gyakran előfordul, hogy már huszonéves korban kialakul a hát deréktáji, alsó szakaszán, és változó intenzitású erősséggel, de lényegében változatlanul fönnáll, egészen az illető élete vé­géig.

 


Ezek szenzomotoros problémák. Funkcionális, nem pedig strukturális hibák. Az ilyen problémákat csakis maga a panaszos képes orvosolni, nem a doktor. Az effajta zavarok okai az emberi szerveze­ten belüli irányítás elvesztéséből származnak, és nem a testrészek szervezeten kívül eredő sorvadásából és elfajulásából. Belülről és funkcionális szempontból tekintve az SMA egységes jelenség. Kívülről és strukturális szempontból nézve viszont az SMA esetei sokféle, rejtélyes orvo­si problémák képét mutatják.