Hírek
Időskor és a mozgás

Miért feltételezzük, hogy egy bizonyos - mondjuk 30 éves - kor elérése után testünk menthetetlenül hanyatlani kezd?
Hogyan lehetséges, hogy a hivatalos orvostudomány, amelyik meg tud védeni minket a fertőzések és a szervi bajok jó részétől, amelyik a várható élettartamot lassan a nyolcvanadik életévig terjeszti ki, ugyanakkor képtelen megvédeni minket olyan egyszerűnek tűnő elváltozásoktól, mint a test elmerevedése, vagy a különféle testi fájdalmak és kínok?
Az orvostudomány, és ezen belül az élettan képtelen észrevenni az öregedés mögött rejtező tévhitek legendáit és mítoszait, ennek az oka, hogy nem veszik figyelembe azt az alapvető tényt, miszerint minden emberi lény öntudattal rendelkezik és képes önmaga érzékelésére, illetve önmaga mozgatására és működtetésére; azaz, hogy mindenki egy önmagáért felelős szóma.
A hagyományos orvostudomány figyelmen kívül hagyja a szenzomotoros amnéziát, különösen a testsúlypont-tájéki izmok vonatkozásában, ami pedig ezeknek működési problémáknak a leggyakoribb kiváltó oka. Az ilyen funkcionális bajok nem „gyógyíthatók kezeléssel"; de újratanulás útján megszüntethetők.

Ma már tudjuk, hogy a kor előrehaladtával a fizikai tevékenység nemhogy egyre kevésbé, hanem ellenkezőleg, egyre nagyobb mértékben válik szükségessé az ember számára. A megbetegedés gyakoriságának foka sokkal közvetlenebb összefüggésben áll a mozgáshiánnyal, mint, például a dohányzással vagy az elhízással. Az inaktív személyekre két és félszer nagyobb valószínűséggel vár az a sors, hogy évente legkevesebb 14 napot ágyhoz kötött betegségben töltenek, mint azokra, akik fizikailag tevékenyek.

"Működése tartja fönn a testet."
Ez anatómiai, élettani és idegtani szempontból is így van. Például , ha nem használjuk rendszeresen csontjainkat jelentős súlyok és tartós terhelések elviselésére, bizony azok fölpuhulnak.
Amennyiben izmainkat nem vesszük rendszeresen igénybe erőt és ügyességet kívánó tevékenységek végrehajtására, akkor azok szintén elgyengülnek és csökken a reakcióképességük.
Ha agysejtjeink nem vesznek részt rendszeresen sokféle akaratlagos mozgástevékenységben, akkor azok is elsatnyulnak.



