Időskor és a mozgás

 

Miért feltételezzük, hogy egy bizonyos - mondjuk 30 éves - kor el­érése után testünk menthetetlenül hanyatlani kezd?

Hogyan lehetséges, hogy a hivatalos orvostudomány, amelyik meg tud védeni minket a fertőzések és a szervi bajok jó részétől, amelyik a várható élettartamot lassan a nyolcvanadik életévig terjeszti ki, ugyanakkor képtelen megvédeni minket olyan egyszerűnek tűnő elváltozásoktól, mint a test elmerevedése, vagy a különféle testi fáj­dalmak és kínok?
Az orvostudomány, és ezen belül az élettan képtelen észrevenni az öregedés mögött rejtező tévhitek legendáit és mítoszait, ennek az oka, hogy nem ve­szik figyelembe azt az alapvető tényt, miszerint minden emberi lény öntudattal ren­delkezik és képes önmaga érzékelésére, illetve önmaga mozgatására és működtetésé­re; azaz, hogy mindenki egy önmagáért felelős szóma.

 


A hagyományos orvostudomány figyelmen kívül hagyja a szenzomotoros amnézi­át, különösen a testsúlypont-tájéki izmok vonatkozásában, ami pedig ezeknek működési problémáknak a leggyakoribb kiváltó oka. Az ilyen funkcionális bajok nem „gyógyíthatók kezeléssel"; de újratanulás útján megszüntethetők.


Ma már tudjuk, hogy a kor előrehaladtával a fizikai tevékenység nemhogy egyre kevésbé, hanem ellenkezőleg, egyre nagyobb mértékben válik szükségessé az em­ber számára. A megbetegedés gyakoriságának foka sokkal közvetle­nebb összefüggésben áll a mozgáshiánnyal, mint, például a dohányzással vagy az elhízással. Az inaktív személyekre két és félszer nagyobb valószínűséggel vár az a sors, hogy évente legkevesebb 14 napot ágyhoz kötött betegségben töltenek, mint azokra, akik fizikailag tevékenyek.

 

 

"Működése tartja fönn a testet."


Ez anatómiai, élettani és idegtani szempontból is így van. Például , ha nem használjuk rendszeresen csontjainkat jelentős súlyok és tartós terhelések elvise­lésére, bizony azok fölpuhulnak.

Amennyiben izmainkat nem vesszük rendszeresen igénybe erőt és ügyességet kívánó tevékenységek végrehajtására, akkor azok szintén elgyengülnek és csökken a reakcióképességük.
Ha agysejtjeink nem vesznek részt rendszeresen sokféle akaratlagos mozgástevékenységben, akkor azok is el­satnyulnak.